Világ életemben rendetlen voltam. Nem vagyok rá büszke, de sajnos be kell vallanom. A felszínen még akár fenn is tudtam tartani a rendet, ha mondjuk jöttek hozzánk valakik látogatóba (főleg ha rokonok). Azonban ha valamelyik kíváncsiskodó vendég véletlenül arra vetemedett volna, hogy megkíséreljen kinyitni egy szekrényt, nos az nagyon nagyot csalódott volna igen hamar. A legjobb rejtekhelyeim ilyenkor mindig a szekrények voltak. Ruhák, zacskók, beazonosíthatatlan, haszontalan kacatok egy az egyben repültek valami szekrény mély bugyraiba, ahonnan legközelebb 10 évvel később kerültek csak elő.
Így ment ez, egészen addig, amíg nem kaptam diákként egy új munkát: cipős bolti raktáros beosztást. Itt ismerkedtem meg egy új dologgal, amit úgy hívnak, raktártechnika. Ezzel foglalkozó cégek gyártanak strapabíró raklapos polcrendszereket, olyanokat, amilyeneket a cipóbolt raktárában is használtunk. Tágas, nagy teherbírású, jól alakítható hosszú polcrendszerek, amelyeket azóta én otthonra is beszereztem. Igen tudom, nem az a megszokott ikea dizájn, de én nem is a nappaliba tettem őket. Van egy melléképület a kertben, ami régen csirkeólként funkcionált, mostanra azonban haszontalanná vált. Egyedül a pókok és patkányok örülnek a létezésének, mert így télen nekik is van valami a fejük felett és nem kell fagyoskodniuk szegénykéknek. Mostantól viszont vége számukra a jó világnak, ugyanis kipucoltam azt a helységet és bepolcoztattam. Szerencse, hogy megismertem a raktártechnika végtelen hasznát. Azóta minden szekrényt, minden tárolót, minden polcot végig szelektáltam a házban és kidobtam azt, ami nem kell, ami meg kell, de csak nagyon ritkán használom, az ment ki a polcos raktárba. Az a vicces, hogy a családi szóhasználatban az új raktár még mindig a “csirkeól”, így én a téli ruháimat nyáron a csirkeólban tartom, a férjem szerszámainak pedig szintén a csirkeólban a helyük. Nagyon belejöttem a raktártechnika hasznosításába. Igaz, hogy eredetileg ez nem otthonoknak lett tervezve. Nyilván a munkahelyemhez hasonló boltok, áruházak számára gyakrabban szállítanak. Csodálkoztak is, amikor kihozták nekem és összeszerelték. Én szépen elvezettem őket a kis csirkeólamhoz, ők meg ugye a raktárépületet keresték mindenhol. Nem baj, a rendetlenséget sikerült felszámolnom otthon és csak ez számít. Már nagyon elegem volt belőle. Más nők olyan csodálatos rendet képesek tartani az otthonukban, hogy öröm nézni, én vajon miért nem vagyok erre képes a hétköznapokban?