Valószínű úgy vagyok én a cipőkkel, mint a Gombóc Artúr a csokoládékkal: szeretem a lapos talpút, a magas sarkút, a pirosat, a feketét, a szandált, a bakancsot, a csizmát… a cipőket minden mennyiségben! Sokszor megkapom az immáron férjemtől, hogy jobban szeretem a cipőimet nála – ez azért nem igaz!
Bár most van egy, ami tényleg rabul ejtette a szívem, több okból kifolyólag: sosem volt még fehér magas sarkú cipőm, valószínű soha többet nem vehetem fel, és mert rengeteg csodálatos emlékem fűződik hozzá… Igen, az esküvői cipőmről van szó! Hónapokig kerestem, és végül külföldről rendeltem, emiatt lerágtam a körmöm, hogy időben megérkezzen – de meglett. Közel annyira szerettem viselni, mint a menyasszonyi ruhámat, és emiatt a menyecskeruhámat is azt viseltem!
Mindenki a csodájára járt az esküvőnkön, és még a férjem is beismerte, hogy megérte az árát – ami tőle nagyon nagy szó… A Nagy Napunk pontosan úgy történt, ahogy megálmodtuk! Csodaszép volt a dekoráció, mindenki szuper csinos volt, nem esett az eső, a szertartás alatt még a Nap is kisütött egy kicsit – csak azért, mert a szivárvány túl giccses lett volna – az ételek finomak voltak, az alkohol mennyisége elegendőnek bizonyult, a DJ folyamatosan olyan dalokat játszott, hogy a násznép nem akarta elhagyni a táncparkettet, a fotós pedig zseniálisan örökített meg minden pillanatot!
Aki pedig minden közreműködőt, vendéget és történést kézben tartott, az a Női ceremóniamesterünk volt! Én nyilván nőt szerettem volna, aki megért engem, a legneccesebb pillanatokban is, a legfurább szokásaimmal együtt – és vele már az első találkozónkon megvolt az összhang! Ráérzett arra, hogy én vagyok a nagydumás, és a férjem a csendes, de azt is levágta, hogy övé az utolsó szó – szerencsére a ceremóniamestert illetően neki csak annyi kitétele volt, hogy ne vőfély legyen, és Kata szerencsére szimpatikus volt neki is.
Az esküvőnkre hamarabb érkezett, ez megnyugtató volt számomra, így felmérte a terepet mielőtt a vendégek elkezdtek szállingózni, és tudott velünk is egyeztetni, sőt, odavolt a cipőmért, mondta, hogy muszáj lefotóznia – ami nagyon jól esett! Minden vendégnek bemutatkozott, elmondta a legfontosabb tudnivalókat, és a szertartás előtt mindenkit leültetett. Utána koordinálta a gratulációkat, a csokor- és harisnyakötő-dobást, a nagycsoportos és kiscsoportos fotózást. Felhívta a násznép figyelmét a kreatív sarokra, ahol készültünk nekik instax géppel, vendégkönyvvel, amibe üzenhettek és ragaszthattak, befőttes üveg „időkapszulákra”, amiket majd 5- 10-15 év múlva nyitunk csak ki, és az ültetőkre is, amik élő növények voltak, is hazavihették magukkal.
A vacsora előtt, miután leültetett mindenkit, felkonferált minket, intézte, hogy a DJ ünneplős zenét játsszon, így a násznép elengedte magát és végig tapsolt és ujjongott, amíg besétáltunk a helyünkre. A vacsora után kedvesen felhívta a figyelmet az ajándékátadás lehetőségére, utána pedig egy szuper játékot bonyolított le, amit ő talált ki! A Mr&Mrs játékot mindenki ismeri, de ő nem minket kérdezgetett, hanem kiosztott minden vendégnek két különböző színű kártyát, és nekik tette fel a kérdéseket velünk kapcsolatban, így kiderült, hogy ki mit gondol rólunk, és az is, hogy ki ismer minket a legjobban!
Beleszőtt egy cipőmre vonatkozó kérdést – nagyon kedves volt tőle ez a gesztus… A nyitótánc után meghozta a kedvet a tánchoz a DJ-vel karöltve, utána pedig várt, hogy kicsit lejjebb hagyjon a buli, csak akkor intézte a tortát. A menyasszonytáncnál nagyon vicceseket mondott, nem csak azt hajtogatta, hogy „Eladó a menyasszony!”, és gyönyörűen konferált fel minket, amikor már átöltözve érkeztünk vissza. Itt is felhívta a figyelmet a cipőmre… Később addig maradt, amíg el nem küldtük, ő is táncolt velünk, mert addigra már annyira megkedvelte a násznép, hogy úgy érezték, ő is a tagja! Több ismerősöm mondta, hogy jó választás volt, és ha lesz esküvőjük, biztosan Katát kérik fel Női Ceremóniamesternek!