Szükségem volt egy bakancsra. Na jó, ez túlzás, igazából megtetszett az interneten egy bakancs. Ha szigorú akarok lenni magammal, nem volt rá szükségem, de meg akartam venni. El is mentem a cipőboltba, hogy felpróbáljam. Ahogy a sorok között cirkáltam a lábbeli után kutatva, megakadt a szemem egy kamasz srácon. 16 év körüli lehetett és egy laptoptáskát szorongatott a hóna alatt, miközben egy sportcipőt nézegetett. Jó sorra tévedtem, mert meg is láttam a bakancsot, de a fiú pont az út közepén állt. Udvariasan átpréseltem magam mögötte, mire zavarba jött és gyorsan arrébb húzódott, miközben lehajtotta a fejét.
Zavart a viselkedése, de nem foglalkoztam vele többet. Felpróbáltam a bakancsot, visszatettem a dobozába és már mentem volna a pénztárhoz, amikor megcsörrent a srác telefonja. Kíváncsian hallgattam, miközben szöszmötöltem még a cipősdobozzal. Az anyukája hívta és szerintem számon kérte, hogy hol van, mert a srác hadarva mesélni kezdte, hogy még nem végeztek a prezentációval és maradnia kell még egy kicsit a barátjánál. Egyre gyanúsabb volt a dolog, hiszen a boltban nem volt vásárló rajtunk kívül és a fiú nem a barátjánál volt, hanem egy cipőbolt közepén.
Amikor letette a telefont, odamentem hozzá és megkérdeztem, tudok-e segíteni neki, mert eléggé úgy néz ki, mint aki rászorul. Zavarba jött, de egy nagy sóhaj után elmesélte, hogy a laptopját akarja szervízbe vinni, mert betörte a képernyőjét. Nem volt vele elég óvatos és nekicsapta a telefonját. Megnyugtattam, hogy ebben semmi rendkívüli nincsen, megesik az ilyesmi. De folytatta a történetet, én pedig megtudtam, hogy a szüleinek nem merte megmondani, a zsebpénzéből akarja megjavíttatni titokban. Viszont a spórolt pénzét arra a sportcipőre akarta költeni, amit a kezében szorongatott. Már volt a szervízben, de zárva volt, úgyhogy nem járt sikerrel a laptopjavítást illetően.
Nagyon megsajnáltam a fiút és gyorsan kerestem neki egy közeli laptopszervízt, ami nyitva volt. Meg is mutattam neki a https://pcmentor.hu/acer-laptop-szerviz-budapest/ oldalt, ahol részletesen le volt írva, hogy milyen jellegű problémákkal foglalkozik és mennyi a várható javítási idő. A betört kijelző is a javítható károk között szerepelt, így már semmi nem állt a laptopjavítás útjába. Sajnos azonnal nem tudják megcsinálni a laptopot, mint kiderült, néhány napot várni kell rá. Miközben a laptop szervíz felé sétáltunk a sráccal, megpróbáltam rábeszélni, hogy beszéljen a szüleivel, mondja el nekik őszintén, mi történt. Biztos, hogy értékelni fogják, hogy a zsebpénzéből javíttatja meg a törött kijelzőt. Nem tudtam, hogy sikerült-e meggyőznöm a fiút, mindenesetre leadta a szervízben a gépét. Én pedig otthon eszméltem rá, hogy nem vettem meg a bakancsot.
Csak hogy milyen az élet, az én laptopom is szervízelésre szorult. Én nem a kijelzőjét törtem be, hanem ráborítottam egy bögre teát, de én sem voltam büszke magamra. A már ismerős szervízbe vittem és mellesleg megkérdeztem, hogy a srác elvitte-e a laptopját. Mondták a szervízben, hogy igen, az apukájával volt itt érte és boldogan vitte haza az immár törésmentes laptopját. Ennek nagyon örültem, ezek szerint őszinte volt a szüleivel és felelősséget vállalt a tettéért. A laptop szervízből hazafelé bementem a cipőboltba, hogy most már tényleg megveszem azt a bakancsot, törött laptop ide vagy oda. Nem találtam kirakva a méretemben, ezért a pulthoz mentem, hátha tudnak hozni a raktárból egyet.
Legnagyobb meglepetésemre a srác állt a pult mögött. Azonnal megismert és mosolyogva mesélte, hogy iskola után majdnem minden nap jön a cipőboltba dolgozni és a fizetéséből megveszi majd a vágyott sportcipőt. Mosolyogva mentem hazafelé, hónom alatt a bakanccsal.
Nem volt dolgom a környéken, így nem láttam egy ideig a fiút, de amikor mentem a laptopomért a szervízbe, benéztem hozzá. A laptopom egyébként sikeresen túlélte a tea-szökőárat, csak néhány dolgot kellett kicserélni benne és jobban funkcionált, mint új korában. Szerencsém volt, de legközelebb jobban fogok vigyázni rá.