Teljes önállóság Budapesten
Nemrég kezdtem meg önálló, budapesti életemet egy kisebb albérletben, és nagyon büszke vagyok magamra. Ugyan két másik lakótárssal osztozom az életteremen, van egy saját szobám, ahová bekuckózhatok, és ezt nagyon szeretem. Az kizárólag az én kis világom onnantól kezdve, hogy átléptem a küszöbön és becsuktam magam mögött az ajtót. Valóságos kis csodavilág.
Jelenleg egy cipőboltban dolgozom, és koromhoz képest azt hiszem, fiatalon veselkedtem neki a munka világának. A szüleimnek nem volt félretett pénze a taníttatásomra, ezért közösen úgy határoztunk, egy évet várok az egyetemi jelentkezéssel, és addig is dolgozom és gyűjtök egy kis pénzt, amivel aztán el tudok indulni. Úgy éreztem, minderre a fővárosban több lehetőségem adódik, ezért vidéki lányként összepakoltam egy bőröndnyi cuccot és felköltöztem. A szobatársakat nem ismertem a költözés előtt, illetve csak nagyon közvetett módon – egy barátnőm kötött össze velük. Szerencsére jól alakult minden – rögtön szimpatikusak lettünk egymásnak, így hát ez a része a dolognak megoldódott.
A következő fontos projekt az álláskeresés lett. A kortársaim többsége tanulmányok mellett vagy helyett gyorsétteremben helyezkedik el. Én azonban nem akartam mekis felszolgáló vagy pénztáros lenni. Valamiért nem vonzott, hogy minden nap olajszagú pólóban menjen haza a szobatársaimhoz. Úgyhogy más lehetőségek után néztem, de hála az égnek ez is viszonylag gördülékenyen ment, és hamarosan megkaptam a budapesti állásomat. Egy cipőboltban helyezkedtem el eladónak. Imádom a szép pár lábbeliket, így jobbat elképzelni sem tudtam volna első körben magamnak!
Angol nyelvtanulás online
Amit viszont nagyon hamar észrevettem, hogy ha külföldi vendég jön, nagyon hamar berezelek. A középiskolában ugyan jó angolosnak számítottam, de amit ott tanultam, az nem igazán készített fel a való életben használatos kommunikációra. Így hát elkezdtem tanfolyamok után nézelődni. Olyat kerestem, ami költséghatékony megoldás és az időmet sem viszi el annyira – a boltban ugyanis elég hosszú napjaink vannak, így nem látom magam előtt azt az élethelyzetet, hogy munka előtt vagy után beleférne időben még egy angol óra is. Pláne, ha sokat kell utazni hozzá. Ezért mostanában azon gondolkodom, mi lenne, ha az angol nyelvtanulás online térben indulhatna meg a részemről?
Nagyon megtetszett ez az ötletem, így ugyanis biztosan időt és energiát takarítanék meg magamnak. Sokkal szabadabban, rugalmasabban tudnám tervezni a napirendemet, hiszen akkor látok neki a tanulásnak, amikor jól esik. És annyi időt szánok rá, amennyit csak jónak látok. Így a rendelkezésre álló időt sokkal jobban ki tudnám használni, illetve akár még az egyébként utazásra szánt időt is be tudnám forgatni a tanulásba, ha úgy adódik. Ráadásul ha az angol nyelvtanulás online történik, és nem kell mondjuk egy csoportos órába betagozódni, a csoport többi tagjához sem kell annyira igazodni. Én pedig haladhatok a saját tempóban, és nem kell lelkiismeret furdalást éreznem miatta.
Az ötletről meséltem a két szobatársamnak is, akik szintén nagyon lelkesek lettek az ötlettől. Hasonló helyzetben vannak egyébként, mint én, ők is a tanulmányaikra gyűjtenek éppen. Ugyan más területen dolgoznak, de azt mindhárman úgy gondoljuk, a nyelvtudás nagy előny. És mivel egyikőnknek sincs igazán ideje rá, talán az online angol nyelvtanulás lenne az a megoldás, amit a leginkább ki tudnánk használni a hektikus napirendünk mellett. Mi biztosan kipróbáljuk – és ti hogy vagytok ezzel?